διαδικάζω

A. give judgement, And. 1.28, Pl. R. 614c, Lg. 916b (Pass.); χορηγοῖς, ἀρχὰς δ., X. Ath. 3.4; διεδίκαξαν δίκας IG 7.21 (Megara); τὰς ἀμφισβητήσεις τισί Arist. Ath. 57.2: c. gen., δ. ἀστρατείας X. Ath. 3.5 (prob. l.).
2. hold inquiry, esp. at Athens, of naval matters, δ. εἴ τις τὴν ναῦν μὴ ἐπισκευάζει X. Ath. 3.4; ἀριθμὸς τριήρων καὶ σκευῶν τῶν ‐δεδικασμένων IG 2.795f60.
3. Med., go to law, dispute, διαδικασόμενος τῇ βουλῇ περὶ ἀληθείας Din. 2.1; ταῦτα διαδικασόμεθα περὶ τῆς σοφίας Pl. Smp. 175e, etc.; διαδικάσασθαι ἐν φίλοις τὰ πρὸς ἐμέ to settle by friendly arbitration, D. 30.2; Διαδικαζόμενοι, title of play by Dioxippus, Suid., cf. IG 2.975 iii 21, BGU 19i4 (ii A. D.).
b. submit oneself to trial, Pl. Phd. 107d, 113d, X. HG 5.3.10: later, aor. Pass. διαδικασθῆναι, = διαδικάσασθαι, D.L. 1.74, D.C. 48.12.
II. = διὰ ὅλου τοῦ ἔτους δικάζω, Critias Fr. 71 D.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project