δηριάομαι

δῆρις

A. contend, περὶ νεκροῦ δηριάασθαι (v.l. δηρίσασθαι) Il. 17.734; ὥστ’ ἀμφ’ οὕροισι δὔ ἀνέρε δηριάασθον wrangle about boundaries, 12.421: abs., ὅ τ’ ἄριστοι . . δηριόωντο Od. 8.78; οἱ δ’ αὐτοὶ δηριαάσθων Il. 21.467; δ. τινί contend with one, A.R. 4.1729.— Later Act. δηριάω, contest a prize, Pi. N. 11.26; δίφροι δηριόωντες A.R. 1.752, cf. Opp. C. 1.230.—From δηρίομαι (used by Pi. O. 13.44) Hom. has aor. 1 Med. δηρίσαντο Od. 8.76: 3 dual aor. 1 Pass. δηρινθήτην (as if from δηρίνομαι) Il. 16.756 (later δηρινθῆναι A.R. 2.16, ‐θέντες Euph. 98.3): fut. δηρίσομαι Theoc. 22.70: also in aor. Act., δηρισάντοιν Thgn. 995; οὐκ ἅν τοί τις ἐδήρισεν περὶ τιμῆς Theoc. 25.82, cf. Lyc. 1306. [ι in pres.; ι in fut. and aor.]
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project