Γιγάντειος
α, ον, α, ον, ή, όν
A.
gigantic, AP 9.708 (Phil.), Luc. Philops. 23:— also Γιγανταῖος, α, ον, Aesop. 53, Hsch. s.v. Ἀβραμιαῖος: Γιγαντιαῖος, σώματα Pall. in Hp. 2.143 D.: Γιγαντικός, ή, όν, of or for the Giants, τὰ ‐κά Plu. 2.360f; monstrous, θρασύτης Simp. in Ph. 1145.4, cf. Procl. in Prm. p.659 S.