γήινος
η, ον
A.
of earth, τὴν δὲ . . πλάσαντες γηίνην Semon. 7.21; πλίνθοι X. An. 7.8.14; τείχη Pl. Lg. 778e; σῶμα Id. Phdr. 246c, cf. Hierocl. in CA 4p.425M.; οὐδὲ τὸ ξύλον γῆ, ἀλλὰ γήινον Arist. Metaph. 1049a20; νόος App.Anth. 3.146 (Theon.): Sup. ‐ώτατος, ἀριθμός Lyd. Ost. 45.