βλέφαρον
Adj., τό
A.
eyelids, βλέφαρ’ ἀμφὶ καὶ ὀφρύας Od. 9.389, al.; of sleep, φίλα βλέφαρ’ ἀμφικαλύψας 5.493; ὕπνος ἀπὸ βλεφάροιϊν (dual) Il. 10.187; ὕπνον ἐπὶ βλεφάροισιν ἔχευεν Od. 20.54, al.; παῦρον ἐπὶ γλεφάροις ὕπνον ἀναλίσκοισα Pi. P. 9.24; γλεφάρων ἁδὺ κλάϊστρον ib.1.8; βλέφαρα κέκλῃται S. Fr. 711; β. συμβαλεῖν, κοιμᾶν ὕπνῳ, A. Ag. 15, Th. 3; of weeping, δάκρυ χαμαὶ βάλεν ἐκ βλεφάροιϊν Od. 17.490, cf. 23.33; of death, λύειν β. S. Ant. 1302: in Prose, Antipho Soph. 81a, Pl. Ti. 45d, PPetr. 3p.23 (iii B. C.): rarely in sg., E. Or. 302; β. τὸ ἄνω καὶ κάτω Arist. HA 491b19, cf. PA 657b14.
II.
in pl., eyes, βλεφάρων κυανεάων Hes. Sc. 7 (where the fem. Adj. points to a nom. ἡ βλέφαρος); freq. in Trag., σκοτώσω β. καὶ δεδορκότα S. Aj. 85, cf. Tr. 107 (lyr.): in sg., of the sun, ἁμέρας β. Id. Ant. 104 (lyr.); of the curtain of darkness at nightfall, νυκτὸς ἀφεγγὲς β. E. Ph. 543.