ἀωτέω
A.
sleep, Ep. Verb, only pres., τί πάννυχον ὕπνον ἀωτεῖς; Il. 10.159; μηκέτι νῦν εὕδοντες ἀωτεῖτε γλυκὺν ὕπνον Od. 10.548: abs., Simon. 37.5:—in Hsch., ἀωτεύειν· ἀπανθίζεσθαι (also ἀωτεῖτε· ἀπανθίζετε τὸν ὕπνον), but expld. by ὑφαίνειν, AB 476, cf. Suid. s.v.ἀωτεμεῖν (sic); perh. to be read (in signf. sleep) in B. 8.13 for ἀσαγεύω.