ἄχος
εος, τό
A.
pain, distress, in Hom. always of mind, ἄχος αἰνόν, ἄλαστον, ἄτλητον, ὀξύ, Il. 4.169, al.; ἄχεος νεφέλη μέλαινα 17.591; ἄχε’ ἄκριτα 3.412; τὸν δ’ εἷλεν ἄχος κραδίαν B. 10.85; also of physical ills, Pi. P. 3.50 (pl.); δειμάτων ἄχη A. Ch. 586 (lyr.); ἀκοῦ δ’ ἄχος, with a play on the words, S. Tr. 1035; οὐράνῑ ἄχη A. Pers. 573 (lyr.); ἐμοὶ δ’ ἄχε’, ἄχεα κατέλιπε Ar. Ra. 1353 (paratrag.), cf. 1531 (hex.).— Rare in Prose, ἡ παῖς ἀπήγξατο ὑπὸ ἄχεος Hdt. 2.131; ἄ. αὐτὸν ἔλαβεν X. Cyr. 5.5.6, cf. Plu. Cor. 20.