ἄφθεγκτος
ον, Adv.
A.
= ἄφθογγος, voiceless, μηνυτήρ A. Eu. 245; στόμα (of a pen) AP 9.162; ἀστράγαλοι ib.7.427.14 (Antip. Sid.).
2.
of places, etc., where none may speak, τῷδ’ ἐν ἀφθέγκτῳ νάπει S. OC 156 (lyr.).
II.
Pass., unspeakable, unutterable, B. Fr. 2.2, Pl. Sph. 238c. Adv. ‐τως Iamb. Myst. 7.4.