αὐτόμολος
ον, Subst.
A.
going of oneself, without bidding, Opp. H. 3.360; coming of oneself, AP 5.21 (Rufin.):—but mostly,
2.
as Subst., deserter, Hdt. 3.156, al., Th. 4.118, al.; παρά τινος X. An. 1.7.2; γυνὴ αὐ. Hdt. 9.76. Adv. ‐λως treacherously, S. Fr. 691.