ἄσχετος

ον, Adv.

σχεῖν

A. not to be checked, ungovernable, πένθος ἄσχετον οὐκ ἐπιεικτόν Il. 16.549; ἀάσχετον ἵκετο πένθος 24.708; μένος ἄσχετοι υἷες Ἀχαιῶν resistless in might, Od. 3.104; μητρός τοι μένος ἐστὶν ἀάσχετον οὐδ’ ἐπιεικτόν Il. 5.892; κάκον ἄ. Alc. 92; ὕβρις Epic. in Arch.Pap. 7.6: in later Prose, ἄ. δίψος Luc. Dips. 9; ἄ. ὁρμή Aret. SA 2.12; of a person, ungovernable, unmanageable, γυνή PMag.Par. 1.2071, cf. PMag.Lond. 121.593. Adv. ‐τως Pl. Cra. 415d: neut. ἄσχετον, ‐τα, as Adv., A.R. 4.1738,1087.
2. not held together, Phlp. in Ph. 533.4.
3. unrelated, πρός τι Anon. in Prm. (Rh.Mus. 47.605), cf. Jul. Or. 5.163b, Dam. Pr. 3, al., Procl. in Cra. p.57 P., al.; ἄ. σχέσις Ps.-Alex.Aphr.in SE 152.24; unqualified, ὕλη Dex.in Cat. 51.21. Adv. ‐τως Procl. Inst. 122, in Cra. p.70 P.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project