ἀστίβητος

ον, ον
ἀστίβητος [ι],ον, = foreg., Lyc. 121, Procop. Arc. 14; ἀ. οἶκοι· ἄδυτα, Hsch.:—also ἄστιβος, ον, AP 7.745 (Antip. Sid.).
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project