ἀσεβέω

A. to be impious, act profanely, commit sacrilege, Hdt. 1.159; opp. ἀδικέω, Ar. Th. 367; ἀ. ἐς τὸν νηόν Hdt. 8.129, cf. E. Ba. 490, Antipho 5.93; περὶ τὰ ἱρά, τοὺς θεούς, Hdt. 2.139, Antipho 4.1.2, cf. X. Ap. 22, etc.; πρὸς τὰ θεῖα Id. Cyn. 13.16: c. acc. cogn., ἀ. ἀσέβημα Pl. Lg. 910e; ἀγγελίας καὶ ἐπιτάξεις παρὰ νόμον ἀ. ib.941a; περὶ οὗ τὴν ἑορτὴν ἀσεβῶν ἕαλωκε D. 21.227.
2. c. acc. pers., sin against, ἢ θεὸν ἢ ξένον τιν’ ἀσεβῶν A. Eu. 271 (lyr.); ἀ. θεούς D.S. 1.77, Plu. 2.291c; τὸ ἱαρὸν IG 7.2418 (Thebes, iv B. C.); τὸν Καίσαρα POxy. 1612.23 (iii A. D.):—Pass., ἀσεβοῦνται οι θεοί Lys. 2.7; ἠσεβῆσθαι πρός τινος D.C. 57.9; of households, to be affected with the consequences of sin, ὅταν τις ἀσεβηθῇ τῶν οἴκων Pl. Lg. 877e.
3. Pass. also of the act, ἐμοὶ ἠσέβηται οὐδὲν περί τινος And. 1.10; τὰ ἠσεβημένα Lys. 6.6.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project