ἀρταβίειος
α, ον, ἡ
A.
of an ἀρτάβη, σφυρίς PFlor. 369.14 (ii A. D.).
2.
ἀρταβι‐εία, ἡ (later ἀρταβία, ἡ, CPR 1.16 (i A.D.)), tax of one artaba per ἄρουρα, PTeb. 119.11 (ii B. C.), PLond. 3.1171v ii 15 (i A. D.), PFay. 99: —also neut. pl. ‐εια,τά, PTeb. 5.59 (ii B. C.).