ἀρκετός
ή, όν, Adv.
A.
sufficient, Chrysipp.Tyan. ap. Ath. 3.113b, Ev.Matt. 6.34, Herm. ap. Stob. 1.49.44: c. inf., J. BJ 3.6.3; of persons, satisfactory, ἀ. γενοῦ BGU 33.5 (ii/iii A. D.); ἀρκετόν [ἐστι] it is enough, c. inf., AP 9.749 (Oenom.). Adv. ‐τῶς Theol.Ar. 38.