ἄβουλος
ον, Adv.
A.
inconsiderate, ill-advised, S. Ant. 1026, Men. Pk. 382, Anacreont. 12.4; τέκνοισι Ζῆν’ ἄβουλον taking no thought for them, unfeeling, S. Tr. 140, cf. El. 546, E. Heracl. 152: Comp., Th. 1.120.7: Sup., Plu. Dio 43. Adv. ‐ως Hdt. 3.71; οὐκ ἀ. Pherecr. 143.6; ἀ. καὶ ἀθέως Antipho 1.23: Sup. ἀβουλότατα Hdt. 7.9.β/, Plb. Fr. 92.