χώομαι
A.
χώετο Il. 21.306: fut. χώσομαι, 3 sg. χώσεται, Lyc. 362: aor. ἐχωσάμην, v. infr.: Ep. aor. subj. χώσεται Il. 1.80:—Ep. Verb, to be angry, freq. in Hom. (esp. Il.), 21.519, al., Hes. Th. 533: with the addition of θυμόν Il. 16.616; κῆρ 1.44; κηρόθι Od. 5.284; φρεσὶν ᾗσι Il. 19.127; χ. θυμῷ h.Cer. 330; χ. φρένας ἀμφί Hes. Th. 554.—Construction:
1.
c. dat. pers., to be angry at one, ὅτε χώσεται ἀνδρὶ χέρηϊ Il. 1.80, al.
2.
c. gen. pers. vel rei, χωόμενον κατὰ θυμὸν . . γυναικός about or because of her, ib.429, cf. 2.689; χώσατο δ’ αἰνῶς ἀμφότερον νίκης τε καὶ ἔγχεος 13.165, etc.
3.
c. acc. rei, only in the phrase μή μοι τόδε χώεο be not angry with me for this, Od. 5.215; μὴ νύν μοι τόδε χώεο 23.213.
4.
folld. by ὅττι, χώσατο δ’ Ἕκτωρ, ὅττι ῥά οἱ βέλος ὠκὺ ἐτώσιον ἔκφυγε χειρός Il. 14.406, 22.291.
5.
with a Prep., περὶ βουσί(ν) Hes. Sc. 12, h.Merc. 236.