χρῄζω
A.
χρῄσω Ti.Locr. 99a, Ion. χρηΐσω Hdt. 7.38: aor. Ion. χρηΐσαι prob. Id. 5.65; part. χρηΐσας ib.20, 7.38: (χρή):—want, lack, have need of, c. gen., χρηΐζοντα . . ἰητῆρος Il. 11.835; εἴρετο . . ὅττευ χρηΐζων ἱκόμην Od. 17.121, cf. 558; οὐδ’ ἐμοῦ διδασκάλου χρῄζεις A. Pr. 376; δύο χρῄσει [μεσοτάτων] Ti.Locr. l. c.: abs. in part. χρηΐζων needy, poor, Od. 11.340, Hes. Op. 351.
2.
desire, long for, crave, χρηΐζειν ἀπεόντος ib.367; τοῦτον ὦν δοκέω . . ποιήσειν ὧν ἂν χρηΐζωμεν Hdt. 5.30; χρημάτων χ. Id. 9.87; βορᾶς A. Ch. 530; τοῦ μακροῦ χ. βίου Soph.Aj. 473: rarely c. acc., πᾶν μᾶλλον δοκέων μιν χρηΐσειν ἢ τὸ ἐδεήθη Hdt. 7.38; ὥστ’ ἄλλα χρῄζειν S. OT 595, cf. E. Supp. 123; an inf. may freq. be supplied, φράζε . . ὅ τι χρῄζεις (sc. φράζειν) Ar. Nu. 359, cf. 453 (both anap.); ἴθ’ ὅποι χρῄζεις (sc. ἰέναι) ib.891(anap.), cf. Th. 751, A. Pr. 928, S. OT 365; τί δῆτα χρῄζεις; ib.622, OC 643.
b.
c. acc. pers. et inf., ask or desire that one should do a thing, Hdt. 1.41, 112, 152, al.; so c. gen. pers. et inf., desire of one to do, Id. 5.19,65, 9.55; in Trag., c. inf. only, desire to do a thing, A. Pr. 235, 285, al., S. OT 91, E. Hec. 347, etc.: rare in Prose, Th. 3.109, X. Cyr. 1.6.15.
c.
c. dupl. gen. pers. et rei, τῶνδε ἐγὼ ὑμέων χρηΐζων συνέλεξα hdt.7.53.
d.
χρῄζειν παρά τινος c. inf., Ps.-Hdt. Vit.Hom. 17.
3.
part. χρῄζων is used abs. for εἰ χρῄζει, if one will, if one chooses, Thgn. 958, A. Ch. 340 (anap.); ἄλλα φανεῖ χρῄζων (sc. Ἑρμῆς) if propitious, ib. [815] (lyr.); ἢν τὸν θεὸν χρῄζοντ’ ἔχῃ E. Supp. 597; ποταγγελλέτω ὁ χρῄζων, = ὁ βουλόμενος, IG 12(1).677.34 (Ialysus); also τὸ χρῇζον your solicitation, E.IA 1017.
II.
Pass., χρησθείς is f. l. in S. Ant. 24.