χλούνης
ου, Subst., ὁ
A.
χ. σῦς ἄγριος Il. 9.539; χλοῦναι σύες Hes. Sc. 177; συῶν ἀγέλαι χλούνων ib.168; χ. κάπρος Call. Dian. 150.
II.
χλούνης alone, as Subst., = κάπρος, wild boar, Opp. H. 1.12: hence ἤνυσε . . χλούνηνδε reached the wild boar's lair Nic. Fr. 74.6. The word was variously interpreted:
1.
= τομίας, castrated (because larger and more vicious), Arist. HA 578b1, etc.: hence χ. τε καὶ γύνανδρος ἀνήρ, ὁ χ. τε καὶ γύννις, Ael. Fr. 10.
2.
= μονιός, solitary, κατά τε χαλεπότητα καὶ ἀλκήν Ar.Byz. ap. Eust. 772.59.
3.
= ἀφριστής, foaming at the mouth, from Dor. Χλούδειν, = ἀφρίζειν, Sch.B Il. 9.539.
4.
= χλοεύνης, ὁ ἐν τῇ χλόῃ εὐναζόμενος, couching in the grass or greenwood, Apollon. Lex., AB 1260, EM 812.46.
III.
robber, cf. χλοῦναι· λωποδύται οἱ τῇ χλόῃ εὐναζόμενοι, Hsch.; thus ἄνδρα δ’ ἑσπέρης καθεύδοντα ἀπ’ ὦν ἔδυσε . . χλούνης Hippon. 61; ἢ φῶρας ἀναιδέας ἥ τινα χλούνην Alex.Aet. 5.7; so perh. μακροσκελὴς μὲν ἆρα μὴ χ. τις ᾖ; A. Fr. 62.