φρικτός
ή, όν, Adv.
A.
φικτρός PMag.Osl. 1.261), to be shuddered at, awful, θεῆς ἴδες ἱερὰ φρικτῆς Call. Aet. 3.1.6, cf. Orph. H. 14.6, Plu. Cic. 49, APl. 4.110 (Philostr.), AP 9.524.22, Zos.Alch.p.117 B. PMasp. 97 ii 51 (vi A. D.); [θεοί] prob. in Phld. D. 1.17: Comp. ‐ότερος Plu. Num. 10: Sup. ‐ότατος Ath. 10.440e. Adv. ‐τῶς LXX Wi. 6.5.
II.
bristling with spears, ἀνδρῶν ὄχλος Ezek. Exag. 197.