φθοροποιός
όν
A.
causing destruction, Boëth.Stoic. 3.265, Petos. ap. Vett. Val.80.7, Dsc. Alex. Praef., Placit. 5.30.1, Doroth. in Cat.Cod.Astr. 2.196; δύναμις Ph. 2.96; πάθος Simp. in Cael. 436.26: c. gen., Ph. 2.327, al.; τῶν ζῴων Gp. 2.27.5; μεταβολὴ φ. τοῦ μεταβαλλομένου Dam. Pr. 414.
2.
abortifacient, Ps.-Dsc. 1.1.