φευκτός
ή, όν
A.
to be shunned or avoided, Arist. EN 1153b2; opp. αἱρετός, ib.1119a23, 1172b19, Epicur. Ep. 3p.63U., Phld. Herc. 1251.13: Comp., Arist. Top. 116b5.
2.
that can be escaped or avoided, ἀγγελίαν ἄτλατον οὐδὲ φευκτάν S. Aj. 224 (lyr.), cf. Pl. Ax. 369b; cf. φυκτός.