ὑβριστής

οῦ, ὁ
A. violent, wanton, licentious, insolent man, ὑβριστῇσι . . τῶν μένος αἰὲν ἀτάσθαλον, οὐδὲ δύνανται φυλόπιδος κορέσασθαι Il. 13.633; ὑβρισταί τε καὶ ἄγριοι οὐδὲ δίκαιοι ἠὲ φιλόξεινοι Od. 6.120,9.175, 13.201; of the suitors (cf. ὕβρις 1.1), ὑ. καὶ ἀτάσθαλοι 24.282; στρατὸν ὑβριστὴν Μήδων Thgn. 775; Πέρσαι φύσιν ἐόντες ὑ. Hdt. 1.89; ἀνδρῶν δυναστέων παῖδες ὑβρισταί Id. 2.32; στρατὸν θηρῶν ὑ., of the Centaurs, S. Tr. 1096: also in Prose, And. 4.14, Lys. 24.15, Ep.Rom. 1.30, etc.; in a milder sense, sarcastic, Pl. Prt. 355c.
2. esp., opp. σώφρων, lustful, lewd, Ar. Nu. 1068 (anap.), X. Cyr. 3.1.21, etc.; ὁ εἰς ὁτιοῦν ὑ. Aeschin. 1.17; ὑ. πενίης insolent towards . . , AP 9.172b (Pall.).
3. of animals, wanton, restive, unruly, ταῦροι E. Ba. 743; ἵπποι X. Cyr. 7.5.62, cf. Pl. Phdr. 254c.
4. of natural forces, ὑβριστὴς Τυφάων Hes. Th. 307; Ὑβριστὴν ποταμὸν οὐ ψευδώνυμον A. Pr. 717.
5. of things, ὑ. οἶνος διὰ νεότητα Ael. Ep. 8; μέλι Ἀττικὸν ποιεῖ ὑ. [τὸν πλακοῦντα] makes it proud, Archestr. Fr. 62.18; νάρθηκας ὑ., of the Bacchae, E. Ba. 113 (lyr.).—Cf. ὕβριστος fin.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project