ὕβρις
εως, εος, ιος, ἡ
A.
wanton violence, arising from the pride of strength or from passion, insolence, freq. in Od., mostly of the suitors, μνηστήρων, τῶν ὕ. τε βίη τε σιδήρεον οὐρανὸν ἵκει 15.329, 17.565; μνηστῆρες ὑπέρβιον ὕ. ἔχοντες 1.368, 4.321; λίην γὰρ ἀτάσθαλον ὕ. ἔχουσι 16.86, cf.Alc. Supp. 27.10; ὕβρει εἴξαντες Od. 14.262, 17.431; θεοὶ . . ἀνθρώπων ὕβριν τε καὶ εὐνομίην ἐφορῶντες ib.487; δίκη ὑπὲρ ὕβριος ἴσχει Hes. l.c., cf. Archil. 88, IG 12.394 (vi B. C.), 42(1).122.98 (Epid., iv B. C.); joined with ὀλιγωρίη, Hdt. 1.106; δυσσεβίας μὲν ὕβρις τέκος A. Eu. 533 (lyr.); ἐπιθυμίας . . ἀρξάσης ἐν ἡμῖν τῇ ἀρχῇ ὕ. ἐπωνομάσθη Pl. Phdr. 238a; in Poets freq. joined with κόρος (v. κόρος (A) 2): predicated of actions, ἆρ’ οὐχ ὕβρις τάδ’; S. OC 883; ταῦτ’ οὐχ ὕβρις δῆτ’ ἐστίν; Ar. Nu. 1299, cf. Ra. 21, Pl. 886; ὕβρις τάδ’ ἐστί, κρείσσω δαιμόνων εἶναι θέλειν E. Hipp. 474; ὕβρει in wantonness or insolence, S. El. 881, Pl. Ap. 26e; ἐφ’ ὕβρει E. Or. 1581, D. 21.38, PCair.Zen. 462.9 (iii B. C.), etc.; δῑ ὕβριν D. 21.42; διὰ τὴν ὕ. X. HG 2.2.10; πρὸς ὕβριν Plu. Alc. 37, etc.
2.
lust, lewdness, opp. σωφροσύνη, Thgn. 379, X. Cyr. 8.4.14.
3.
of animals, violence, Hdt. 1.189; ὕβρις ὀρθία κνωδάλων Pi. P. 10.36, cf. N. 1.50 (v. ὑβρίζω 1.2); ἡ ἐκ τοῦ χαλινοῦ ὕ. D.Chr. 63.5.
II.
= ὕβρισμα, an outrage (though it is freq. difficult to separate this concrete sense from the abstract), Il. 1.203, 214; ὕβριν τεῖσαι Od. 24.352; ὑπὸ γυναικὸς ἄρχεσθαι ὕ. ἐσχάτη Democr. 111, cf. Xenoph. 1.17: sts., like ὑβρίζω, folld. by a Prep., Ἥρας μητέρ’ εἰς ἐμὴν ὕβρις her outrage towards . . , E. Ba. 9; ἡ κατ’ Ἀργείων(‐ους codd.Priscian.) ὕ. S. Fr. 368; ἡ πρὸς τοὺς δημότας ὕ. Hdn. 2.4.1: c. gen. objecti, ὕ. τινός towards him, Id. 1.8.4, etc.: pl., wanton acts, outrages, Hes. Op. 146, E. Ba. 247, HF 741, Pl. Lg. 884a, etc.:—for ὕβριν ὑβρίζειν, cf. ὑβρίζω 11.2.
2.
an outrage on the person, esp. violation, rape, Pi. P. 2.28, Lys. 1.2, etc.; παίδων ὕβρεις καὶ γυναικῶν αἰσχύνας Isoc. 4.114, cf. Plb. 6.8.5; τὴν ὕ. τὴν εἰς τὸ ἑαυτοῦ σῶμα Aeschin. 1.116; τὴν τοῦ σώματος ὕβριν πεπρακώς ib.188; so τὸ σῶμα ἐφ’ ὕβρει πεπρακώς ib.29; γυναῖκας ἤγαγε δεῦρ’ ἐφ’ ὕβρει D. 19.309; γυναικῶν ὕβρεις ἢ εἰς αὑτοὺς ἢ εἰς υἱεῖς Arist. Rh. 1373a35.
3.
in Law, a term covering all the more serious injuries done to the person, Isoc. 20.2, Aeschin. 1.15, D. 37.33, 45.4; see esp. D. 21 (against Meidias); ὁ τῆς ὕβρεως νόμος ib.35 (the text is given ib.47); δίκη ὕβρεως ἢ πληγῶν PHal. 1.115 (iii B. C.), cf. PHib. 1.32.8 (iii B. C.), etc.
III.
used of a loss by sea, Pi. (v. ναυσίστονος), Act.Ap. 27.21.
B.
as masc., = ὑβριστής, a violent, overbearing man, κακῶν ῥεκτῆρα καὶ ὕβριν ἀνέρα Hes. Op. 191.