τηκτός
ή, όν
A.
melted, molten, μόλυβδος E. Andr. 267.
II.
capable of being dissolved, soluble, σώματα τ. καὶ ἄτηκτα Pl. Sph. 265c, cf. Arist. Metaph. 1015a10, Thphr. Lap. 4; opp. στερεός, Pl. Criti. 114e; opp. τεγκτός (q.v.), Arist. Mete. 385b12; τηκτόν, = φάρμακον τηκόμενον, Hp. VC 14.