τετράπηχυς
υ, ους, ες
A.
‐πήχεις Ar. V. 553, Ra. 1014; acc. pl. neut. ‐πήχη PCair.Zen. 353.9 (iii B.C.):— four cubits (six feet) long, Hdt. 7.69; of men, six feet high, tall fellows, Ar. ll.cc., cf. Pl. R. 426d, Philostr. Im. 1.25; nom. τετρα‐πήχης, ες, Hdn. Gr.1.82.