τελευτή
ἡ
A.
completion, accomplishment, τελευτὴν ποιῆσαι [γάμου] accomplish, Od. 1.249, 16.126; κραίνειν τελευτὰν γάμου Pi. P. 9.66; τ. νόστου ib.1.35; οὐ γάρ μοι δοκέει μύθοιο τ. τῇδέ γ’ ὁδῷ κρανέεσθαι Il. 9.625.
2.
event, issue, δεῖξεν πᾶσαν τ. πράγματος Pi. O. 13.75, cf. Thgn. 1075; γάμου πικραὶ τ. A. Ag. 745 (lyr.); τ. πρευμενεῖς κτίσαι Id. Supp. 138 (lyr.); θεσφάτων Id. Pers. 740 (troch.); κακοῦ θυμοῦ τ. . . κακὴ προσγίγνεται S. OC 1198.
3.
termination, end, οὐδέ τις ἦν ἔριδος λύσις οὐδὲ τ. Hes. Th. 637; μή μ’ ἀποσβεσθὲν λάθῃ πρὸς τῇ τ. τῆς ὁδοῦ Ar. Lys. 294 (lyr.); ἡ τ. τοῦ πολέμου Th. 1.13; καλλίστην τελευτὴν ἐπιτιθέντες κινδύνοις Lys. 2.47; τελευτὴν ἔχειν Pl. Lg. 782a.
4.
esp. βιότοιο τ. Il. 7.104, 16.787; βίου Hdt. 1.30, 31, cf. And. 4.24; τ. τοῦ βίου τελεῖν S. Tr. 79; ἐπὶ τελευτῇ τοῦ βίου Pl. Grg. 516a.
b.
freq. without βίου, the end of life, death, Pi. O. 5.22, Pl. Phd. 118, etc.; τ. ὑστάτη S. Tr. 1256; τελευτῆς λαχεῖν, τυχεῖν, Th. 2.44, X. HG 4.4.6; τ. δοῦναι Id. Cyr. 8.7.3; periphr., θανάτοιο τ. the end that is death, Hes. Sc. 357, cf. τέλος 1.4; τῆς γηραιοῦ τ. προαποθνῄσκειν Antipho 4.1.2.
5.
with Preps., in adv. sense, ἐς τελευτήν at the end, at last, h.Hom. 7.29, Hes. Op. 333, Thgn. 201, S. OC 1223 (lyr.); ἐπὶ τελευτῆς Pl. Phdr. 267d, etc.; ἐν τελευτᾷ Pi. O. 7.26, A. Th. 936 (lyr.).
II.
end, extremity of anything, as of limbs, Arist. PA 654b24, cf. 685a1, GA 720b18, Pl. Ti. 33b, Men. 75e.
2.
end, close of a sentence, Arist. Rh. 1420b2, etc.; of a play, Id. Po. 1450b29, cf. Demetr. Eloc. 257; of a word, J. AJ 1.6.1.