συννεύω

A. contract, τὰς ὀφρῦς Ps.Luc. Philopatr. 1.
II. intr., incline to a point, converge, εἰς ὀξύ Thphr. Ign. 51; εἰς ἓν κέντρον Plu. Num. 9; εἰς ταὐτό Id. 2.666c; πρὸς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν Plb. 3.32.7; διαστρέφεται συννεύουσα ἢ παραλλάσσουσα ἄνω ἢ κάτω, of a broken jaw, Sor. Fract. 12; ς. ἔνδον tending inwards, Aret. SA 1.7; τῶν πραγμάτων συννενευκότων converged (to a favourable issue), J. BJ 4.10.7.
2. bow down together, Arr. An. 1.1.9, 6.10.2; κάτω ς. Luc. Anach. 24.
3. consent, agree, ξύννευσον S. OT 1510; πρὸς ἓν ἔργον Muson. Fr. 14p.73H., cf. Plu. Num. 6.
III. invite by beckoning, Thom.Mag. p. 276R.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project